Ég a város, ég a ház is
Nem is egy ház, hanem száz is
Tűz, tűz, tűz, tűz
Jaj, de messze a kanál is/kanális
Dús hajába tép a szél,
Kék szemében ott a szenvedély.
Foltos, sokszín ruhája oly sokszor elszakadt,
Álma adja az álmokat.
Megszülte hűtlen gyermekét,
Nem sírt, akkor sem ha elvetélt,
Akármi történt, mindig büszke nő maradt,
Így élt a sok-sok év alatt.
Refr.:
Ezért értsd meg, szeretem őt,
A vén Európát, a büszke nőt!
Nagyon kérlek, becsüld meg őt,
A vén Európát, a gyönyörű nőt!
Magából ad, ha enni kérsz,
Testével véd, amikor visszatérsz,
Ölén a szerelem minden öröme hívogat,
Arcában látod az arcodat
Olasz csizmáján a nap
Remélem mindörökre megmarad
A sötét felhő végre mind aludni tér
Földjében túl sok már a vér
Refr. 4x
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba.
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a meggyfa tetejére,
Lerázza a meggyet, te meg babám szedjed a rózsás kötényedbe.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
nem szedik a makkot, nem szedik a makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a makkfa tetejére,
lerázza a makkot, te meg babám kapkodd a rózsás kötényedbe.
Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,
nem szedik a meggyet-makkot, nem szedik a meggyet-makkot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a megyfa-makkfa tetejére,
lerázza a meggyet-makkot, Te meg babám szedjed-kapkodd, a rózsás kötényedbe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
nem szedik a cseresznyét, nem szedik a cseresznyét fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a cseresznyefa tetejére,
lerázza a cseresznyét, te meg babám keresgéld a rózsás kötényedbe.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
nem szedik az ananászt, nem szedik az ananászt fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, az ananászfa tetejére,
lerázza az ananászt, te meg babám kaparászd a rózsás kötényedbe.
Már minálunk, babám, már minálunk babám az jött a szokásba,
nem szedik a tejfölt, nem szedik a tejfölt fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a tejfölfa tetejére,
lerázza a tejfölt, te meg babám nyald föl a rózsás kötényedbe!
Már minálunk babám, már minálunk babám az jött a szokásba,
hogy nem szedik a sóskát, nem szedik a sóskát fedeles kosárba.
Kimegy a leány a rétre, a sóska föld közepébe,
leszedi a sóskát, öleli a Jóskát a rózsás kötényébe!
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
nem szedik a MaMuT-ot, nem szedik a MaMuT-ot fedeles kosárba.
Felmegy a legény a fára, a MaMuTfa tetejére,
lerázza a MaMuTot, te meg babám berakod a rózsás kötényedbe.
Már minálunk, babám, már minálunk, babám, az jött a szokásba,
nem szedik a törököt, nem szedik a törököt fedeles kosárba.
Felmegy a török a várba, a magyar kupán vágja,
leesik a török, a lova meg röhög fenn az egri várba.
Kör közepén állok,
Körbevesznek jó barátok
Körbevesznek jó barátok és rosszak.
Kör közepén állok,
Így könnyen eltaláltok
Így könnyen eltaláltok, rosszak.
Refr.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepébõl majd hiányzok,
Rám többé nem találtok, rosszak.
Bohóc vagyok, de bátor,
Pofonoktól ég az arcom
Pofonoktól piros az arcom, kaptam.
Nem adom fel, tudjátok
Láthatatlan, lapos sumákok
Istenem, de sokan vagytok, rosszak!
Refr.:(2x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Hitványak az álmok,
Ha mindent eltakartok,
Fekete függöny mögé zavartok, rosszak.
Könyöröghetek bárhogy,
Éles késsel rám vadásztok,
Ha megtaláltok, kicsináltok, rosszak.
Refr.:(6x)
Ha egyszer odébbállok,
A kör közepéből majd hiányzok
Rám többé nem találtok, rosszak.
Ment a hűtlen nehéz fejjel
Visszamenne, de ő már nem kell,
Érzi, hálátlan lett sorsa.
Keserű könnye arcát mossa.
Arra gondol, őt ki szerette.
Ha szerette, el mért engedte.
Vissza nem jön többé soha.
Bárcsak békén hagyták volna.
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti szívéből.
Megállt egyszer, visszanézett
Nézte, nézte a messzeséget.
Sárga lámpák jelzik útját.
Otthon hagyta minden múltját.
Ment a hűtlen nehéz fejjel.
Tudja jól, hogy õ már nem kell.
Ég veletek! Mást nem mondott.
Szeme túlragyogott minden csillagot
Minden hajnal övé marad.
Látja szállni a madarakat.
Hosszú, hosszú ideje vár.
Nem számolja a napokat már.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
De amíg él, el nem felejti,
hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből.
most múlik pontosan
engedem hadd menjen
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem
látom hogy elsuhan
felettem egy madár
tátongó szívében szögesdrót
csőrében szalmaszál
magamat ringatom
még ő landol egy almafán
az Isten kertjében
almabort inhalál
vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován
egy táltos szív remeg a konyhakésben
talpam alatt sár és ingovány
azóta szüntelen
őt látom mindenhol
meredten nézek a távolba
otthonom kőpokol
szilánkos mennyország
folyékony torz tükör
szentjánosbogarak
fényében tündököl
egy indián lidérc kísért itt bennem
szemhéjain rozsdás szemfedő
a tükrökön túl fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő
Megkértem őt, szép kedvesen
Jöjjön velem, Sétáljon velem
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio!
Megmondtam én, enyém leszel!
És többé már, senki nem ölel,
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio!
És amikor, átöleltem,
a késemet nekiszegeztem
Felkiáltott: "Kérlek ne ölj meg!
A halálba, ne küldj engemet!
Megmondtam én, enyém leszel!
És többé már, senki nem ölel,
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio!
Éjfél után, mentem haza
Jaj, mit tettem, ó, én ostoba
Megöltem őt, akit szerettem
Mert nem kellett, ó a szerelem!
Megmondtam én, enyém leszel!
És többé már, senki nem ölel,
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio!
Megmondtam én, enyém leszel!
És többé már, senki nem ölel,
Vár ránk a part, hív a nagy folyó
Csobban a víz, hív az Ohio!
Néha furcsa hangulatban
Az utcát járom egymagamban,
Nincsen semmihez se kedvem,
De érzem azt, hogy nincs ez rendben így.
Ref.: Bár tudnám, hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek,
Hova, de hova, de hova, de hova megyek.
Megállok egy utcasarkon,
Merre tovább, melyik úton?
Elindulok, párat lépek,
Á, erre most miért menjek én?
Bár tudnám, hova...
Lámpavasnak támaszkodva
Az embereket nézem sorra,
Fáradt arccal mind sietnek,
Találgatom, merre mennek ők.
Bár tudnám, hova...
Vannak, akik végigmérnek,
"Szép kis alak", így beszélnek.
A fejükre is állhatnának,
Érdekelni nem tudnának ők.
Bár tudnám, hova...
Sűrű köd, ha gyorsan felszáll,
Eszembe jut, hátha vársz rám.
Látod, már nem tétovázok,
Megyek hozzád, meg nem állok én.
És most már tudom, már tudom, már tudom, hogy hova megyek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek,
Tudom, már tudom, már tudom, hogy veled leszek.
Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra,
Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk,
Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk,
Minden álmunk.
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Miért hagytuk, hogy így legyen?
Virágok közt veled lenni,
Tudom, szép volna, kedvesem
Virág sincsen, te sem vagy már,
Nem ad választ ma senki sem!
El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa,
Sárga rózsa.
Virágok közt…
Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat,
Csapjad össze, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat.
Újra hallom, újra hallom, újra hallom a hangokat.
Légy a vendégünk, légy az emlékünk,
Ünnepeljük meg az új találkozást,
És hogy elférjünk, arra megkérünk,
Ne csinálj felfordulást.
Szép leányok, szép leányok, szép leányok ne sírjatok,
Hullanak már, hullanak már, hullanak már a csillagok.
És mi mégis, és mi mégis, és mi mégis itt vagyunk.
Légy a vendégünk, légy az emlékünk,
Ünnepeljük meg a nagy találkozást,
És hogy elférjünk, arra megkérünk,
Ne csinálj felfordulást.
Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat,
Csapjad össze, csapjad össze, csapjad össze a mancsodat!
Újra hallom, újra hallom, újra hallom a hangokat.
Légy a vendégünk, légy az emlékünk,
Ünnepeljük meg az új találkozást,
És hogy elférjünk, arra megkérünk,
Ne csinálj felfordulást.
Ha én rózsa volnék, nemcsak egyszer nyílnék,
Minden évben négyszer virágba borulnék,
Nyílnék a fiúnak, nyílnék én a lánynak,
Az igaz szerelemnek és az elmúlásnak.
Ha én kapu volnék, mindig nyitva állnék,
Akárhonnan jönne, bárkit beengednék,
Nem kérdezném tőle, hát téged ki küldött,
Akkor lennék boldog, ha mindenki eljött.
Ha én ablak volnék, akkora nagy lennék,
Hogy az egész világ láthatóvá váljék,
Megértő szemekkel átnéznének rajtam,
Akkor lennék boldog, ha mindent megmutattam.
Ha én utca volnék, mindig tiszta lennék,
Minden áldott este fényben megfürödnék,
És ha egyszer engem lánckerék taposna,
Alattam a föld is sírva beomolna.
Ha én zászló volnék, sohasem lobognék,
Mindenféle szélnek haragosa lennék,
Akkor lennék boldog, ha kifeszítenének,
S nem lennék játéka mindenféle szélnek.
(Ha én rózsa volnék dallamára!)
Ha én gyökjel volnék, négyzetgyököt vonnék,
Sok-sok valós számhoz másikat rendelnék,
Ki nem használ engem, az tovább nem léphet,
Hisz gyökvonás nélkül nincs megoldóképlet.
Ha én egész volnék, természetes volnék,
3-mal osztható Catalan-szám volnék,
Két szomszédom közül prím lenne mindkettő,
Például lehetnék én a 42
Ha én függvény volnék, csak Dirichlet volnék,
Bármely kis részemen monoton nem lennék,
1 lennék akkor, ha x racionális,
S 0 volnék, hogyha irracionális.
Ha én görbe volnék, csak ellipszis volnék,
Korlátos is lennék, és kúpszelet volnék,
Körnek lennék ekkor az affinitása,
De a körnek 0 az excentricitása.
Ha én halmaz volnék, síkalakzat volnék,
ZFC rendszerben talán létezhetnék,
Bármely egyenesen épp két pontom állna,
Kár, hogy nem lehetnék jól megkonstruálva.
Kényes porcelán, és itt áll a zongorán
Egy fényes régi-régi-régi-régi lámpa.
Talpán zöld betűk: én vagyok a fény, a tűz,
Hogy láss az éjszakába'.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
Kémlelt éjeket, sok lepkét megégetett
És tűrt sok-sok-sok hazugságot.
Száz év rálépett, ismeri az életet
És érti a nagyvilágot.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
Kislány, ha itt jársz, az árnyékod kék óriás,
Megnéz és elvarázsol.
Bámulsz, hogy mi van, nézel, mint a moziban,
És két szép szemedben táncol.
Petróleumlámpa,
Milyen szép a lángja.
Egyik délután megyek az utcán
És látom, nem köszöntök már.
Hátam mögött még fütty se szól mint rég;
Úgy érzem, elfelejtették.
Régi csibészek, nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább ...mennek.
Közel volt egy grund, mindig ott voltunk,
Vagy messze elcsavarogtunk.
A kék ég alatt ránksütött a nap,
Rágcsáltuk a tökmagokat.
Régi csibészek, nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább ...mennek.
Hullott a könnyünk, annyit nevettünk
Azt tettük, amit szerettünk.
Bámultuk sokat a kiscsajokat,
Így éltünk boldog napokat.
||: Régi csibészek, nem ismernek engem meg,
Nézik, mit nézek, aztán tovább...mennek. :||
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Halálesőt permeteznek,
Madarak jönnek, madarak jönnek,
Fekete könnyel megvéreznek.
Valaki mondja meg, milyen az élet,
Valaki mondja meg, mért ilyen,
Valaki mondja meg, mért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem.
Madarak jönnek ...
Valaki mondja meg, kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének,
Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.
Madarak jönnek ...
Valaki mondja meg, hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál,
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, miért.
Madarak jönnek ...
Egy napon, mikor Micimackónak
Semmi dolga nem akadt,
Eszébe jutott, hogy tenni kéne
Valami nagyon fontosat.
Elment tehát Malackához,
Hogy meglesse, mit csinál,
De Malackánál éppen akkor
Senkit nem talált.
Így hát elindult hazafelé,
Miközben sűrűn hullt a hó.
Arra gondolt, otthon talán
Akad egy kis ennivaló.
Hogy kimelegedjék ugrándozott
S jó nagyokat lépett
S a hidegre való tekintettel
Énekelni kezdett:
Minél inkább havazik, Annál inkább hull a hó.
Minél inkább hull a hó, Annál inkább havazik.
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik-zik-zik,
Hull a hó és hózik-zik-zik, Micimackó fázik.
Ismert erdei körökben
Az az általános nézet,
Hogy Micimackó, mint minden medve,
Szereti a mézet.
És ez nem csak afféle
Szerény vélemény,
Határozottan állítom, hogy
Tény, tény, tény.
Ezért, mikor hideg van
És sűrűn hull a fehér hó,
Kell, hogy legyen az almáriumban
Eltéve ennivaló.
Így aztán, ha délidőben
Micimackó megéhezik,
Megkóstol egy csupor mézet
Alaposan, fenékig.
Minél inkább havazik...
Micimackó a barátom,
És gyakran elbeszélgetünk
Azokról a dolgokról,
Mit mind a ketten ismerünk.
És tanultunk egy verset is,
És most már kívülről tudom.
Ha hideg van és hull a hó,
Én mindig ezt dúdolgatom:
Minél inkább havazik…
- Mars bele a cseresznyébe! - küldi fiát a vén kukac.
- Addig rágod magad, míg a másik felén ki nem lukadsz!
- Apám - így szól a kis bálna - hadd mehessek el a bálba.
- Nem mehetsz el, fiam, Péter, nem vagy még egy kilométer.
- Nézd csak, milyen szép a márna. Mi lenne, ha velem járna.
- Hadd, hisz olyan nagy a szája, lám, a rája fütyül rája.
- Szorgoskodnám - szól a hangya -, ha a tücsök békén hagyna;
de rázendít folyton újra, s táncolunk a rock and rollra.
A hód arcán enyhe pírral, csókolózik a tapírral.
Rosszalja a jegesmedve: - Nem vagytok még megesketve!
Öreg cápa feddi lányát, mert riszálja az uszályát.
- Bezzeg az a tintahal... mintahal.
A börtön ablakába
soha nem süt be a nap.
Az évek tovaszállnak
mint egy múló pillanat.
Ragyogón süt a nap
és szikrázik a fény
csak a szívem szomorú
ha rád gondolok én
szeretlek én. szeretlek én.
Egy késő üzenet,
egy elkésett levél,
amelyben üzenem
hogy nem vagy már enyém.
refr.
A börtönben az évek
oly lassan múlnak el,
egy csavargó dalától
vidámabb leszel.
refr.
Hosszú az út, míg a kezem a
kezedhez ér.
Szeretni valakit valamiért.
Ne tudja senki, ne értse senki,
hogy miért.
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át,
Szeretni valakit valamiért.
Akkor is, hogyha nem lehet,
hogyha fáj,
Szeretni valakit valamiért.
Fenn az ég s lent a föld,
Álmodunk s felébredünk.
Minden út körbe fut,
Béke van, felejts el minden
háborút!
Esik a hó és szemembe fúj a szél.
Szeretni valakit valamiért.
Ég a gyertya ég, el ne aludjék.
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át...
Fenn az ég s lent a föld...
Fenn az ég s lent a föld...
(Republic: Szeretni valakit valamiért dallamára!)
Hosszú az út, míg az 1/x a nullához ér.
Rendezni valamit valamiért
Nem tudja senki: a reciprok mennyit ér.
Rendezni valamit valamiért
Ezer képleten és ezer gyökön át.
Rendezni valamit valamiért
Akkor is, hogyha félig nyílt, vagy ha zárt.
Rendezni valamit valamiért
R: Fenn az e, s lenn a pí,
Számolunk, s átrendezünk.
Szorzatok, összegek.
De nem lehet felírni minden részletet.
Több változóban is helyettesítenél.
Rendezni valamit valamiért
e^x*e; lnx*z
Rendezni valamit valamiért
Ezer képleten és ezer gyökön át.
Rendezni valamit valamiért
Akkor is, hogyha félig nyílt, vagy ha zárt.
Rendezni valamit valamiért
R: Fenn az e, s lenn a pí,
Számolunk, s átrendezünk.
Szorzatok, összegek.
De nem lehet felírni minden részletet.
R: Fenn az e, s lenn a pí,
Számolunk, s átrendezünk.
Szorzatok, összegek.
De nem lehet felírni minden részletet.
Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon-hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon,
Kifogy az út a lábam alól.
Akkor is megyek, ha nem akarok,
Ha nem kísér senki utamon.
Arcom mossa eső és szárítja a szél,
Az ember mindig jobbat remél.
Porból lettem s porrá leszek,
Félek, hogy a ködbe veszek.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Kibelezett kőbányák üregében.
Közeli helyeken, dombokon, hegyeken,
Most is visszhangzik a léptem.
Itt ül az idő a nyakamon ...
Ha meguntam, hogy mindig itt legyek
Majd utazgatok, mert utazni élvezet
De szóba se jöhet Skandinávia
Csak a jó meleg Afrika,
Ott fülledt az erotika, á-á-á
Kibérelek egy jó nagy puputevét
Bejárom Kenyát és Zimbabwét
Minden feketének fizetek egy feketét
Tömény romantika,
Imádlak Afrika, á-á-á
Párduc, oroszlán, gorilla, makákó
Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió
Szavannák, fekete nők
Ó-ó-ó, Afrika!
A lányokat majd a bozótba csábítom
Egy négercsókért mindenem odaadom
Utólag úgyis az egészet letagadom
Ha kérditek idehaza:
Na milyen volt Afrika? á-á-á.
Párduc, oroszlán, gorilla, makákó
Bambusznád, majomkenyérfa, kókuszdió
Szavannák, fekete nők
Ó-ó-ó, Afrika!
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel,
Csavard fel a szőnyeget,
A bútorokat gyorsan told szerte széjjel,
Ne fél, baj nem lehet!
Oltsd el a lámpát, nyisd fel a zongorát,
A zene szóljon, szálljon az éjen át!
Tüntesd el a rendet, megtörjük a csendet,
Csavard fel a szőnyeget!
Alszik már a város, a lámpák égnek,
Csend van az utcán lent.
A fékcsikorgás megszűnt, a villamos se csenget,
S az éj furcsa hangokat rejt.
Egy lakó ordít: - "Csendet, mert a hideg ráz!"
A zajtól visszhangzik már a lépcsőház.
Nem törődünk vele, nem szólnak ma bele,
Csavard fel a szőnyeget!
Oly régen várom e percet már,
Ma este végre minden a fején áll,
Egész éjjel miénk a lakás,
Csak holnap lesz a nagytakarítás.
Gyerünk, gyerünk, táncolnék veled!
Csavard fel a szőnyeget még ma éjjel,
Csavard fel a szőnyeget,
A bútorokat gyorsan told szerteszéjjel,
Ne fél, baj nem lehet!
Oltsd el a lámpát, nyisd fel a zongorát,
A zene szóljon, szálljon az éjen át!
Tüntesd el a rendet, megtörjük a csendet,
Csavard fel a szőnyeget!
Refr.: Uuuu dinnyehéj (x2)
Az erdő mélyén, a fák tövében
Alszik az oroszlán.
Annyira alszik, hogy nincsen ébren
És csendben szundikál
Refr.
Mélyen alszik, és valószínűleg
Szépet álmodik;
Azt álmodja, hogy ő a Mátyás,
És cirkuszban dolgozik.
Alszik már, mert a produkciónak
Korán vége lett,
Tudniillik a mai estebédre
Két idomárt evett.
Refr.
A két idomárral úgy tele lett
A Mátyásnak a bele,
Hogy különféle zagyva álomokkal
Van tele az ő feje.
Például azzal, hogy ő a Jenő,
A szavannák ura,
Ki éppen az imént egy dagadt zsiráfot
A gyomrába berámola.
Refr.
Oly zsíros volt a zsiráfszalonna,
Hogy csak forgolódik.
Nem tud aludni, s ha mégis igen,
Furcsát álmodik.
Azt álmodja, hogy ő a Tibor,
Ki kemény, mint a kő,
A Lánchídnál szokott üldögélni
És négy van belőle.
Refr.
Mind a négy Tibor visszatérő álma
Az, hogy a neve Dezső,
És nagyon jól néz ki benikkelezve
Mindegyik Peugeot-n.
A Peugeot-n a Dezső a garázsban éjjel
Szintén álmodik.
Tán éppen azt, hogy az erdő mélyén
A fák tövében alszik.
Refr.
Nini, körbeértünk a történetben,
De vajh mi a konklúzió?
Meglehet, csak annyi, hogy éjjelente
Álmodni állati jó!
Kár, te nem is tudod, milyen kár,
Hogy olyan messze futottál,
Darabokra törted a szívem.
Fáj, te nem is tudod, hogyan fáj,
Hogy búcsú nélkül itt hagytál.
Hogyan tudtad ezt tenni vélem?
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg szomorú szívemet,
Szánd meg darabokra összetört szívem!
Fájt, te nem is tudod, hogyan fájt,
Hogy nem találtam olyan lányt,
Ki életemben helyedre léphet.
Most jó, te nem is tudod, milyen jó,
Hogy nincs, ki hozzád hasonló,
S így gondtalanul egyedül élek.
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Szánd meg hát szomorú szívem,
Úgysincs más vigaszom nekem,
Jöjj el hát, jöjj el hát,
Hogy egy összetört szívet megragassz!
Isten hozott, hisz csak a jók jöhetnek el.
Ülj hát közel, a szeretet éltet, átölel.
S ki a csillagok közt él, mind aki rég odaköltözött,
Most visszatér s leül a tűz mögött.
Sok szív mélyén,
Ott ég ez a tűz egy kör közepén.
Egy dal, s Te újra mellém ülsz,
És lobog a tábortűz, szél belekarolt.
Egy dal, és újra köztünk élsz,
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt.
Egy dal, s Te újra mellém ülsz,
És lobog a tábortűz, szél belekarolt.
Szól egy dal, és a lelkünk összeér,
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold!
Súgd meg nekem, tudod, így ígérted rég,
A nagy titkokat, amit egy kisgyerek nem ért.
Hiszen annyi minden volt, amire nem jutott idő,
Pár pillanat, most hogy legyen múlt, jelen, jövő?
Sok szív mélyén,
Ott ég ez a tűz egy kör közepén.
Egy dal, s Te újra mellém ülsz,
És lobog a tábortűz, szél belekarolt.
Egy dal, és újra köztünk élsz,
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt.
Egy dal, s Te újra mellém ülsz,
És lobog a tábortűz, szél belekarolt.
Szól egy dal, és a lelkünk összeér,
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold!
Isten veled, a könnyem nézd ma el
Mondj egy mesét, ahogyan régen, csak ennyi kell.
Ez a tűz örökkön ég, semmi nem dúlhatja szét,
A lelkekért, akiket rejt az ég.
Sok szív mélyén,
Ott ég ez a tűz egy kör közepén.
Egy dal, s Te újra mellém ülsz,
És lobog a tábortűz, szél belekarolt.
Egy dal, és újra köztünk élsz,
Ma újból Te zenélsz, úgy van, ahogy rég volt.
Egy dal, s Te újra mellém ülsz,
És lobog a tábortűz, szél belekarolt.
Szól egy dal, és a lelkünk összeér,
A gyönyörű tűzfénynél, napszínű a hold!
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel,
Baj van a részeg tengerésszel
Minden áldott reggel.
Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet,
Haj, hé, de húzz rá egyet
Minden áldott reggel!
Lökd a fenékre a víztömlővel...
Haj, hé, de ...
Dob'bele, itt van a mentőcsónak…
Haj, hé, de ...
Lógjon a lába az orrkötélen…
Haj, hé, de ...
Kösd hamar oda csak a nagykorlátra...
Haj, hé, de ...
Bele vele gyorsan a tengervízbe...
Haj, hé, de ...
Fürge róka lábak, surranó kis árnyak
Hipp- hopp, jön Vuk.
Híres nagy vadászok, jobb ha félreálltok
Hipp- hopp, jön Vuk
Ő az éjszakától sohase fél,
bár a sűrű erdő csupa veszély.
Azt beszélik róla, ravasz, mint a róka.
Jön, lát, győz, fut.
Felragyog az ég is, felkiáltok én is:
Hipp-hopp, jön Vuk!
Néha légy bolond, egy kicsikét
Elrepül úgy a szürke gond, derül az ég,
Van abba valami báj hogyha kacag a máj
Szárnyal a kedv, mint a kacsamadár
Légy vidám, vagány akár egy srác
Fújd meg a tülköt trombitálj, valamit játssz
Ha baj van mégse legyen soha kedélyed lőporos
Ne is figyelj oda, mit mond egy főokos
Szerintem az bolond ki téged mindezért paprikajancsinak mond
Mézga Géza vagyok, nem lopom a napot
De nyakamon a csacsikacsalád
Elég nagy a rakás, de kicsi a lakás
És nem forgatja mesekacsaláb
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat
Olyan, mint a vadnyugat zenebona, ricsaj
Papa, mama, gyerekek csupaszív, szeretet
Egyse nyafog, kesereg tréfa csupán a baj
Kriszta tiszta gyagya, mert vizes az agya
Bemutatom lüke Aladárt
Folyton marja, böki, mint cicust a Blöki
Itt nincs elásva még a csatabárd
Van minálunk hajcihő, kitűnő hangulat
Olyan, mint a vadnyugat zenebona, ricsaj
Papa, mama, gyerekek csupaszív, szeretet
Egy se nyafog, kesereg tréfa a baj
/A családhoz tartozik köbükunokai fokon egy harmincadik századbeli rokon…
-MZ/X MZ/X jelentkezz, jelentkezz!
-Kapcsford!
-Mit mond?
-1 forintért megmondom!
-Elfelejtem ókor-ókor, hogy nem tudhat még újmagyarul ez az atomókor. Szerencse, hogy beszélhetek így a vénszülékkel, a gondolat átvívő kézikészülékkel
-Kapcsolatunk titkos is és misztikus, kicsit utópisztikus/
Néha légy bolond, egy kicsikét…
Szerintem az bolond ki annak mond
Ki téged leír, ki téged bohócnak mond
Végre elmúlt, ennek is vége,
Az iskola udvara üresen áll.
Vége az évnek, pont ez a lényeg,
A csomagom kész van, a küszöbön áll.
Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.
Semmi jóból most ki ne hagyjál,
Nem tart soká a hetedik nyár.
Ha néha durva volt is a játék,
Nem mutattam, de nekem is fájt.
Oly nehéz most jónak lenni,
El se tudnád képzelni,
Annyi mindent meg kell tenni,
De nem ígérem, hogy jó leszek.
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
Ugye tényleg nem fog fájni,
Ha majd végre nagy leszek,
Ugye másképp fogom gondolni,
Azt, hogy milyenek a felnőttek?
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyen szent most nekünk a játék,
Legalább egyszer még!
Az az egy fontos: legyetek jók most,
Már nem kell túl sok a holnaphoz;
Legyetek jók, ha tudtok,
A többi nem számít.
Van egy kék tó a fák alatt,
Ha beleteszem, lehűti a lábamat.
Szájbergyerek kérjél bocsánatot,
Mert nem mutatom meg a kacsámat ott!
Megbántottál Szájber gyerek,
Azt mondtad: az élet gyorsan lepereg,
Ezért soha nem nézel hátra,
és nem is olyan magas hegy a MÁTRA!
Tudod először hittem Neked,
Hogy az élet gyorsan pereg.
Megpróbáltam nem nézni hátra,
A Mátránál magasabb a TÁTRA!
Van egy kék tó a fák alatt,
A partjára tettem a lábamat.
Egyik reggel megláttam a kacsámat ott,
Azóta szeretem a VASÁRNAPOT!
There is a blue pool beneath the trees,
Where I do my job, whenever I please,
Cyber kid say sorry right away,
Or my ducky won’t come out to play!
Now in both ways I see far and clear
All girls look pretty fine from here
It’s you who’s spoken to “Szájbergyerek”
But someday you will get it, too.
Van egy kék tó a fák alatt,
Ha beleteszem, lehűti a lábamat.
Szájbergyerek kérjél bocsánatot,
Mert nem mutatom meg a kacsámat ott!
Most már nézek előre és hátra,
Most már magas hegy a Mátra.
Kicsi vagy még Szájber gyerek,
De majd Te is rájössz, hogy
Van egy kék tó a fák alatt,
Ha beleteszem, lehűti a lábamat.
Szájbergyerek kérjél bocsánatot,
Mert nem mutatom meg a kacsámat ott!
Az ember sárból jön és sárba tér
A szegény ember nem sár, csak izom és vér
Csak izom és vér, és csontos kéz
És erős hát és durva ész.
Tizenhat tonnát raksz, és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter engem ne hívj én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Hogy megszülettem nem volt még napsugár
De csákányt a kézben és a bánya vár
Tizenhat tonnát raktam akár a gép,
S a zord főnök így szólt: elég szép!
Tizenhat tonnát raksz, és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter engem ne hívj én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Hogy megszülettem eső hullt a telepeken
és küszködj és melózz lett a becenevem
Mint kölykét az oroszlán, nevelt a sors
S az asszony hallgat mert a kezem gyors.
Tizenhat tonnát raksz, és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter engem ne hívj én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Aki jönni lát, jobb, ha félrelép
Volt, ki nem tűnt el, s már a csontja sem ép
Az egyik öklöm vas, a másik acél,
Ha nem talál el jobbról, akkor balról elér.
Tizenhat tonnát raksz, és mennyi a bér
Egy nappal vénebb vagy a hiteledért
Szent Péter engem ne hívj én nem mehetek
A lelkem a vállalatot illeti meg.
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódíts,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg,
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél,
s hiába könyörögtél,
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Hittél a könnyű szónak,
fizetett pártfogónak
s lásd soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál, s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szívedhez,
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
Tudod, hogy nincs bocsánat
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
Alszik a szív és alszik a szívben az aggodalom,
alszik a pókháló közelében a légy a falon;
csönd van a házban, az éber egér se kapargál,
alszik a kert, a faág, a fatörzsben a harkály,
||: kasban a méh, rózsában a rózsabogár,
alszik a pergő búzaszemekben a nyár,
alszik a holdban a láng - hideg érem az égen;
fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben. :||
Fölkel az ősz és lopni lopakszik az éjben.
A szürke házfalakra rászakadt már az est,
Valahol felsír még egy kisgyerek.
Hallom, az édesanyja dallal csitítja el,
Hallgatom a nyitott ablaknál, s végül én is énekelem.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el, hűs dunai szél!
Aludj el, kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót,
Álmodj rétet, kis patakot,
Aludj el, kisember, aludj el!
Nézd fent, a háztetőn, ott neked táncol a hold,
Lenéznek rád a fénylő csillagok!
A sötét folyóparton álmos, nagy béka ül,
Hangtalan suhan egy kismadár, látod: ő is hazarepül.
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el, hűs dunai szél!
Aludj el, kisember, aludj el!
Álmodj hintát, homokozót,
Álmodj rétet, kis patakot,
Aludj el, kisember, aludj el!
Könnyű álmot hozzon az éj,
Altasd el, hűs dunai szél!
Aludj el, kisember, aludj el!
Könnyű álmot hozzon az éj,
Álmot, mely a szívedig ér,
Aludj el, kisember, aludj el!
A szürke házfalak közt álmot sző most a csend
Valahol alszik már egy apró kisgyerek.
Egyszer a Nap úgy elfáradt
Elaludt mély zöld tó ölén
Az embereknek fájt a sötét
Ő megsajnált, eljött közénk
Ref (2x)
Igen, jött egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Így lett a föld, az ég
Zöld meg kék, mint rég
A hajnal kelt, ő hazament
Kék hegy mögé, virág közé
Kis kék elefánt, mesét mesélt
Szép gyöngyhaján alszik a fény
Ref (2x)
Igen, él egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Gyöngyhaj azóta rég
Mély tengerbe ért
Mikor nagyon egyedül vagy
Lehull hozzád egy kis csillag
Hófehér gyöngyök vezessenek
Mint jó vándort fehér kövek
Ref (2x)
Igen, hív egy gyöngyhajú lány
Álmodtam, vagy igaz talán
Ránk vár gyöngye mögött
Ég és föld között
Rejtelmek, ha zengenek
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebújtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom.
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom.
Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted.
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom.
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom.
Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyűvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom.
Dom, dom, dom-dana dom,
Dom-dana, dana-dana dom, dom.
Rebbenő szemmel ülök a fényben,
rózsafa ugrik át a sövényen,
ugrik a fény is, gyűlik a felleg,
surran a villám, s már feleselget,
s már feleselget fenn a magasban,
fenn a magasban, dörgedelem, vad
dörgedelem, vad dörgedelemmel,
dörgedelemmel, s kékje lehervad,
s kékje lehervad, lenn a tavaknak,
lenn a tavaknak, s tükre megárad,
s tükre megárad, jöjj be a házba,
jöjj be a házba, vesd le ruhádat,
vesd le ruhádat, már esik is kinn,
már esik is kinn, már esik is kinn,
vesd le az inged mossa az eső,
mossa az eső össze szívünket.
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit úgy érzem magam, mint a durcás kisgyerek
Kinek elvették a játékát.
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit borús lett ez a bűbájos világ
Kicsit elbántak velem, na de történt már ilyen
Szívem harag nélkül gondol rád.
Gyere, gyere, gyere drága cimborám
Gyorsan vígasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere drága jó gitár
Kell egy vígasz dal
Amitől a panasz hamarosan odébbáll.
Kicsit szomorkás a hangulatom mama
Olyan szokatlan a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, mire minden rendbe van
Újra emelt fővel nézek rád.
Gyere, gyere, gyere drága cimborám
Gyorsan vígasztalj
Látod, összeroppanok már
Gyere, gyere, gyere drága jó gitár
Kell egy vígasz dal
Amitől a panasz hamarosan odébbáll.
Kicsit szomorkás a hangulatom máma
Kicsit belém szállt a boldogtalanság
Kicsit megrázom magam, mire minden rendbe van
Újra emelt fővel nézek...rád.
Ülj le mellém
Valamit mondok
Szomjas vagy látom
Egy üveg bort kibontok
Figyelj…
Lehet, hogy nem vagy gyenge
De ha a szívedbe szalad a penge
Attól nem érzed magad jobban
Ha a kocsidban bomba robban
Tudom én, erős vagy persze
De ha a fejedben ott van a fejsze
Vagy a fegyver csövébe nézel
Ott már semmire nem mégy pénzzel és
Hiába vagy gazdag
Ha az égiek leszavaznak
A kocka, ha el van vetve
Te meg a föld alá temetve
Ott már hiába van ügyvéd
Aki a törvényektől megvéd
Itt senki se golyóálló és
És ha szakad a védőháló
A halálugrás végén a túlvilági TV-n
Majd rólad szólnak a hírek
Veled van tele a sajtó
Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó
De ha a Szent Péter-szigetekre már
Be van fizetve az útja
Önnek a Mennyország Tourist
A legjobb szolgáltatást nyújtja
És...
Lehet hogy nem vagy gyáva és
A végén te maradsz állva
De mire jó úgy ez az élet
Hogyha futnod kell, amíg éled
És hiába vagy bátor
Mint egy római gladiátor
Aki keményebb mint a szikla
Mégis lehet hogy elég egy szikra
A gyújtózsinór végén és
A túlvilági TV-n
Majd rólad szólnak a hírek
Veled van tele a sajtó
Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó
De ha a Szent Péter-szigetekre már
Be van fizetve az útja
Önnek a Mennyország Tourist
A legjobb szolgáltatást nyújtja
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be?
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be?
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak én melyik ajtón menjek be?
Mi atyánk ki vagy a mennyekbe mondd csak!
Az emberek meg néznek
Hogy az Isten a pénz lett
Sorban nyílnak a bankok és
Az jelenti a rangot
Hogy mennyire állat az autód
Mekkora mellű a nőd és hogy
Meddig bírod feltekerni
A kocsiban a hangerőt
A kocsiban a hangerőt!
Rólad szólnak a hírek
Veled van tele a sajtó
Aki a pokolra kíván jutni annak
Balra a második ajtó
De ha a Szent Péter-szigetekre már
Be van fizetve az útja
Önnek a Mennyország Tourist
A legjobb szolgáltatást nyújtja
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be?
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be?
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be?
Mi Atyánk ki vagy a mennyekbe' mondd csak melyik ajtón menjek be?
Melyik ajtón menjek be?
Én melyik ajtón menjek be?
Melyik ajtón menjek be?
Ülj le mellém
Valamit mondok…
Gyere, mondd el, mi a baj béb' én,figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.
Gyere ne félj tőlem én nem verlek át,
Ha belekezdtél hát folytasd tovább,
Ha akarod suttoghatsz,
Nekem az is elég hogy halljam,
És én majd ott leszek és segítek ha baj van!
Ref.:
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék!
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part.
Na jól van, borítsunk fátylat a múltra,
A dolgok jönnek aztán mennek hirtelen,
És néha elvisznek magukkal arra az útra,
Ahol az érzelmek laknak nem az értelem.
Gyere ne félj tőlem, én jól tudom mi bánt,
Néha mindenki elkövet néhány hibát,
De ha magadba nézel és azt látod,
Hogy a szíved tiszta,
Akkor jó az út amin jársz
És többé ne is fordulj vissza!
Ref.:
Ha nem hiszed el hogy az életed ajándék,
Nézd meg jobban hogy élnek anyádék,
Ha nem hiszed el hogy az élet
Tényleg örökké tart,
Hiába úszol belefulladsz,
Pedig ott van a másik part!
Gyere, mondd el, mi a baj bébi, én figyelek rád.
Előttem ne legyen titkod, én nem vagyok az apád.
Látom van valami, ami a szívedet nyomja,
Tudom az élet súlya, tudom a világ gondja.
Az élet súlya,a világ gondja.
Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert már érzem, meghalok!
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok ma, mint annyi társam,
Légy te az, ki eltemet.
A hegyvidéken temess el engem,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
A hegyvidéken temess el engem,
Legyen virág a síromon.
Az arra járó, ha megcsodálja,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az arra járó, ha megcsodálja,
Mondja azt, hogy szép virág.
Az ő virága, a partizáné,
Ó bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Az ő virága, a partizáné,
Ki a szabadságért halt meg.
Buddy you're a boy make a big noise
Playin' in the street gonna be a big man some day
You got mud on yo' face
You big disgrace
Kickin' your can all over the place
Singin'
We will we will rock you
We will we will rock you
Buddy you're a young man hard man
Shoutin' in the street gonna take on the world some day
You got blood on yo' face
You big disgrace
Wavin' your banner all over the place
We will we will rock you
(Sing it!)
We will we will rock you
Buddy you're an old man poor man
Pleadin' with your eyes gonna make you some peace some day
You got mud on your face
Big disgrace
Somebody better put you back into your place
We will we will rock you
(Sing it!)
We will we will rock you
(Everybody)
We will we will rock you
We will we will rock you
Tüzesen süt le a nyári nap sugára
Az ég tetejéről a juhászbojtárra.
Fölösleges dolog
sütnie oly nagyon,
A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.
Kukorica János
Kukorica János
Now I've heard there was a secret chord
That David played, and it pleased the Lord
But you don't really care for music, do you?
It goes like this
The fourth, the fifth
The minor fall, the major lift
The baffled king composing Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, hallelu-u-u-u-jah ....
Your faith was strong but you needed proof
You saw her bathing on the roof
Her beauty and the moonlight overthrew you
She tied you to a kitchen chair
She broke your throne, and she cut your hair
And from your lips she drew the Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
You say I took the name in vain
I don't even know the name
But if I did, well really, what's it to you?
There's a blaze of light
In every word
It doesn't matter which you heard
The holy or the broken Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
I did my best, it wasn't much
I couldn't feel, so I tried to touch
I've told the truth, I didn't come to fool you
And even though it all went wrong
I'll stand before the Lord of Song
With nothing on my tongue but Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hallelujah, Hallelujah
Hello darkness, my old friend,
I've come to talk with you again,
Because a vision softly creeping,
Left its seeds while I was sleeping,
And the vision
that was planted in my brain
Still remains
Within the sound of silence.
In restless dreams I walked alone
Narrow streets of cobblestone,
'neath the halo of a street lamp,
I turned my collar to the cold and damp
When my eyes were stabbed
by the flash of a neon light
That split the night
And touched the sound of silence.
And in the naked light I saw
Ten thousand people, maybe more.
People talking without speaking,
People hearing without listening,
People writing songs that voices never share
And no one dare
Disturb the sound of silence.
'Fools' said I, 'you do not know
Silence like a cancer grows.
Hear my words that I might teach you,
Take my arms that I might reach to you.'
But my words like silent raindrops fell,
And echoed
In the wells of silence
And the people bowed and prayed
To the neon God they made.
And the sign flashed out its warning,
In the words that it was forming.
And the sign said, 'the words of the prophets
Are written on the subway walls
And tenement halls.
Whispered in the sound of silence
Here's a little song I wrote,
You might want to sing it note for note,
Don't worry, be happy
In every life we have some trouble,
When you worry you make it double
Don't worry, be happy
Don't worry, be happy now
Don't worry, be happy (4x)
Ain't got no place to lay your head,
Somebody came and took your bed,
Don't worry, be happy
The landlord say your rent is late,
He may have to litagate,
Don't worry, be happy,
Don't worry, be happy (4x)
Ain't got no cash, ain't got no style,
Ain't got no gal to make you smile
But don't worry, be happy
‘Cause when you worry, your face will frown,
And that will bring everybody down,
So don't worry, be happy
Don't worry, be happy now
Don't worry, be happy (4x)
In the town where I was born
Lived a man who sailed to sea
And he told us of his life
In the land of submarines
So we sailed up to the sun
Till we found the sea of green
And we lived beneath the waves
In our yellow submarine
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
And our friends are all on board
Many more of them live next door
And the band begins to play
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
(Full speed ahead, Mr. Boatswain, full speed ahead!
Full speed it is, Sgt.!
Cut the cable, drop the cable!
Aye, sir, aye!
Captain, captain!)
As we live a life of ease (A life of ease)
Everyone of us (Everyone of us) has all we need (Has all we need)
Sky of blue (Sky of blue) and sea of green (Sea of green)
In our yellow (In our yellow) submarine (Submarine, ha, ha)
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
We all live in a yellow submarine
Yellow submarine, yellow submarine
Yesterday, all my troubles seemed so far away
Now it looks as though they're here to stay
Oh, I believe in yesterday
Suddenly, I'm not half the man I used to be
There's a shadow hanging over me.
Oh, yesterday came suddenly
Why she had to go I don't know she wouldn't say
I said something wrong, now I long for yesterday
Yesterday, love was such an easy game to play
Now I need a place to hide away
Oh, I believe in yesterday
Why she had to go I don't know she wouldn't say
I said something wrong, now I long for yesterday
Yesterday, love was such an easy game to play
Now I need a place to hide away
Oh, I believe in yesterday
Mm mm mm mm mm mm mm
Nagy a világ, az égig ér
De van ez a föld, ami a kezünkbe fér
Itt nevet a nap sugara ránk
Rajzol egy pályát a deszkapalánk
És a tér, és a nyár, és a fák, az akác
És a kert, és a ház, és a házból a srác
Te meg én, ugye szét soha nem szakadunk
Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk
Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el
Legyen szabad a grund
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely
Vagy egyszer belehalunk
Nagy a világ, és rá se ránt,
Hogy errefelé a követ ki veti ránk
Ha közel a vész, nem remeg a szánk
Le fogjuk győzni nekünk ez a hazánk
Ez a pad, ez a fal, ez a pár farakás
Ez a dal, ahogy nő, ez a szívdobogás
Ez a jel, innen el soha nem szaladunk
Gyere mondd, hogy a grund mi vagyunk
Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el
Legyen szabad a grund
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely
Vagy egyszer belehalunk
(lányok) / (fiúk)
Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el /
Miért félnénk, miért élnénk,
Legyen szabad a grund /
Ha nem egy álomért?
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely /
Miért félnénk, miért élnénk
Vagy egyszer belehalunk /
Ha nem egy álomért?
Álljunk bele ha kell, bármi jöjjön is el /
Miért félnénk, miért élnénk,
Legyen szabad a grund /
Ha nem egy álomért?
Véssük ide ma fel, hogy megmarad ez a hely /
Miért félnénk, miért élnénk,
Vagy egyszer belehalunk /
Ha nem egy álomért?
Miért félnénk, miért élnénk,
Ha nem egy álomért?
Miért félnénk, miért élnénk,
Ha nem egy álomért?
Ez a szerencse dal most teneked szól,
Hát fogadd a szívedbe, s tanuld meg jól!
Már tízszer bejárta a földgolyót,
A járműve mindig a szeretet volt,
A segítőkészség a motorja,
A humanitás meg a kuplungja,
A gázpedálja a bocsánat,
A fékje pedig a jóakarat.
Figyelj jól és nyisd ki a füled,
Örömhírt hoztunk mindenkinek,
Aki úgy gondolja, hogy az életébe'
Szüksége van némi szerencsére.
Ez egy ősrégi nepáli szerencse-mantra,
Tíz éve indult a hosszú kalandra.
Azt kérdezed, hogy milyen tájról:
Nanáhogypersze, hogy Amerikából.
Az úgy történt, hogy Mr. Krikett
éppen kukoricapelyhet evett,
És közben a dobozát nézegette,
Amire reklám gyanánt egy nyúl volt festve.
Egyszer csak - hupszli-mupszli -
Rákacsintott a reklámnyuszi,
Majd leugrott a dobozról és azon nyomban
Ezt énekelte öt szólamban:
Refr.
Miután végeszakadt a dalnak,
Mr. Krikett nekidőlt a falnak,
És sírni kezdett, mert ilyen szép dalt
Egész életébe' nem tapasztalt.
De nem sokára jobb lett a kedve,
Mer' a reklámnyuszkó kijelentette,
Hogy az imént hallott szerencsenóta
Szerencsét oszt már tíz év óta.
Ha megtanulod és tíz embernek
Tíz órán belül elénekeled,
Szerencse ér majd megláthatod,
Akkor is, hogyha nem akarod.
De viszont hogyha nem így cselekszel,
Egész biztos, hogy megbetegszel,
Vagy más természetű tragikus dolog
Történik veled - nem gondolod?
Refr.
Mr. Krikett nem tétovázott,
Abban a percben munkához látott.
Olyan ügyes volt, hogy tíz óra múlva
Egész New York a dalt dúdolta!
Úgy döntött, hogy másnap nyit
Egy Szerencsenóta Agency-t.
És azóta van mit aprítani a tejbe,
Mer' sose fogy el a kukoricapelyhe!
Szabó Péter budapesti lakos
Tudta a dalt, de nem volt okos.
Tíz óra eltelt és nem adta tova,
S a szájában megpuhult valamennyi foga.
De megbánta a mulasztását,
És megtanította negyven társát,
Rögtön szerencse érte a Pétert:
Nyert egy kamion pépes ételt!
Nóném Béla rosszul tette,
Hogy a Szerencsedalt nem terjesztette:
Rögtön összeomlott a háza,
Meg le is égett, aztán nem találta.
Másnap elhunyt a felesége
Az anyósa, meg a nénikéje,
A nagypapája, a nagymamája,
Végül pedig a papagája.
Megcsóválta a fejét a Béla,
"Ennek má" a fele se tréfa!
Mosmá' valamit tenni kéne,
Mielőtt valami baj történne!"
Bement egy zsúfolt étterembe,
És a Szerencsedalt elénekelte.
Megfogta ezzel Fortuna lábát,
Nyert a Bingón egy álló lámpát!
Refr.
Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Volt egy játszótársa, úgy hívták, hogy Jani,
Jó barátja madártollat hozott őneki
A tengert együtt járták, repült a kis hajó,
Paff hátára felült Jani, így utazni jó.
Sok király és sok herceg és mind a kalóz nép
Köszöntek, ha jőni látták, mert tisztelték nevét.
Hiszen ő volt
Paff, a bűvös sárkány, ki senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a bűvös sárkány, ki senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Örökké él a sárkány, nem úgy egy kisfiú.
Színes tollakkal nem játszik a felnőtt ifjú.
Egy szürke éjjel aztán Jani nem jött többé el,
És Paff, a sárkány otthon maradt, bár várta a tenger.
Hét fejét búsan rázta, tizennégy szemmel sírt,
És többé nem kelt útnak eztán, így mondják a hírt.
Mert barát nélkül gyenge még a sárkány is,
Így Paff elbújt a barlangjába, s most híre hamva sincs.
Pedig ő volt Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Paff, a bűvös sárkány, senkitől se félt
Álomország tengerpartján játékok közt élt.
Szállj el kismadár
Nézd meg, hogy merre jár
Mondd el, hogy merre járhat Ő
Mondd el, hogy szeretem
Mondd el, hogy kell nekem
Mondd el, hogy semmi más nem kell
Csak a Hold az égen
Csak a Nap ragyogjon
Simogasson a szél
Simogasson, ha arcomhoz ér
Csak a Hold ragyogjon
Csak a Nap az égen
Nekem semmi más nem kell
Kell, hogy rátalálj
Szállj el kismadár
Nézd meg, hogy merre járhat Ő!
Vidd el a levelem
Mondd el, hogy kell nekem
Mondd el, hogy semmi más nem kell
Csak a hold az égen
Csak a nap ragyogjon
Simogasson a szél
Simogasson, ha arcomhoz ér
Csak a hold ragyogjon
Csak a nap az égen
Nekem semmi más nem kell
Soha ne gyere, ha most nem jössz
Soha ne szeress, ha most nem vagy itt
Soha ne gyere, ha most nem jössz
Soha ne szeress, ha most nem vagy itt
Csak a Hold az égen
Csak a Nap ragyogjon
Simogasson a szél
Simogasson, ha arcomhoz ér
Csak a Hold ragyogjon
Csak a Nap az égen
Nekem semmi más nem kell
A munkának vége, kijössz a gyárból
Egy vodkától erős vagy és bátor
Egy részeg fazon a kezed után nyúl
Nem tudom miért, de jól belerúgsz
Mert elfogyott a türelmed már
Pedig szabad a csók, szabad a tánc
Száz éve Párizsban az volt a jó
A kommün ezért kötelet adott
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás
8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás
A kocsmában, ott van a nagy élet
Tompulnak az agyak, élesek a kések
Sűrű a levegő az olcsó sör szagától
Eleged van már e csúnya, rossz világból
8 óra munka...
A munkának vége...
Nézed, mi folyik itt
Ami befolyik, az rögtön kifolyik
A világos sörtől savanyú a szád
Nem ígéri senki, hogy jobb élet vár rád
8 óra munka...
Milliók fogják énekelni ezt a dalomat,
Milliók, akik mind találva érzik magukat,
Harcba hívok gyermekeket, aggastyánokat!
Hallják hát, hallják hát az álláspontomat:
Nem csak a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál
Nemde néhány korosztály!
A réten nyílik ezerszám a virág
Nem csak a húszéveseké a világ
La-la-la, La-la-la, La-la la-la-la-la,
Aj-aj-aj, aj-aj-aj, aj-ja ja-ja-jaj-jaj
Egy évesek, két évesek, énekeljetek,
Harmincasok, negyvenesek táncra keljetek,
Ötvenesek, hetvenesek, ti is jöjjetek,
Jöjjetek, jöjjetek és ünnepeljetek:
Nem csak a húszéveseké…
Jó hírt én úgy öregbítek, hogy énekelek,
Jöjjetek hát öreg beatek, énekeljetek!
Ábrándozó nyugdíjasok, tartsatok velem!
Teljes lesz, teljes lesz az én dalseregem!
Nem csak a húszéveseké…
Húszévesek felétek még annyit mondhatok,
Húszévesnek lenni, sajnos, múló állapot!
És az, aki ma húszéves, holnap huszonegy!
Jöttök majd, jöttök majd és énekelitek:
Nem csak a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál, nemde, néhány korosztály.
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!
Millió hatvány létezik, mi kiszámítható,
De a pont körhatványa is ugyanolyan jó.
Nem lehet ám minden problémát lerajzolni,
Néha hát, néha hát meg kell gondolni:
R: Nem csak a geometria a menő,
Néha az algebra is jó, mert abban van az erő.
Lehet oszthatóság vagy prímtényező,
Nem csak a geometria a menő.
Négycsúcsúak-ötcsúcsúak a négy-ötszögek,
De a koszinusztételek majd felőrölnek.
Legyen sima Heron-képlet, helyettesíts be,
Írd csak be, írd csak be a matekfüzetbe:
R: Nem csak a geometria a menő,
Néha az algebra is jó, mert abban van az erő.
Lehet oszthatóság vagy prímtényező,
Nem csak a geometria a menő.
Hiába vagy überprofi a vektorokban,
Hiába tudod: összegük is a síkon van.
Jön majd rá merőleges, és a metszéspontod
Kiszámításakor majd azt gondolod:
R: Nem csak a geometria a menő,
Néha az algebra is jó, mert abban van az erő.
Lehet oszthatóság vagy prímtényező,
Nem csak a geometria a menő.
Képzeld: bent vagy az iskolában az iskolapadon,
És előtted van egy paralelepipedon,
Feladat, hogy számold ki beírható gömbjét;
Átkozod, átkozod majd azt a hülyét.
R2: Nem csak a geometria a menő,
Bár néha-néha talán jó, abban is lehet erő.
Gyere és derítsük ki, hogy mi az a
Koordinátageometria!
I asked my love to take a walk
To take a walk, just a little walk
Down beside where the waters flow
Down by the banks of the Ohio
And only say that you'll be mine
In no others' arms entwine
Down beside where the waters flow
Down by the banks of the Ohio
I held a knife against his breast
As into my arms he pressed
He cried "my love, don't you murder me
I'm not prepared for eternity"
And only say that you'll be mine
In no others' arms entwine
Down beside where the waters flow
Down by the banks of the Ohio
I wandered home 'tween twelve and one
I cried, "My God, what have I done?"
I've killed the only man I love
He would not take me for his bride
And only say that you'll be mine
In no others' arms entwine
Down beside where the waters flow
Down by the banks of the Ohio
I walk a lonely road
The only one that I have ever known
Don't know where it goes
But it's home to me and I walk alone
I walk this empty street
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and I walk alone
I walk alone
I walk alone
I walk alone
I walk a...
My shadow's (the) only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone
Ah-ah, ah-ah, ah-ah, aaah-ah
Ah-ah, ah-ah, ah-ah
I'm walking down the line
That divides me somewhere in my mind
On the border line
Of the edge and where I walk alone
Read between the lines
What's fucked up and everything's alright
Check my vital signs
To know I'm still alive and I walk alone
I walk alone
I walk alone
I walk alone
I walk a...
My shadow's (the) only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone
Ah-ah, ah-ah, ah-ah, aaah-ah
Ah-ah, ah-ah, ah-ah, aaah
I walk this empty street
On the Boulevard of Broken Dreams
Where the city sleeps
And I'm the only one and I walk a...
My shadow's (the) only one that walks beside me
My shallow heart's the only thing that's beating
Sometimes I wish someone out there will find me
'Til then I walk alone...
Hello tourist du bist in Budapest,
capitol of Hungary,
For a little money I will show you
this beautiful city
I am a student, I am twenty-three
I study sociology
on the very famous E-ötvös Loránd
science university
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side,
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
This is called Danubius, which is a river,
and also a radio
that is a Bridge, which is called Lánc
and also one radio
To the right side you can see the Buda part
which is one half of the city
To the left side you can see the Pest
and the Parliament of Hungary
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side,
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
Look at the hill there is a castle
it was the old king's residency
we have no more kings
because Hungary is a parliamental democracy
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side,
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
I am sure you are tired now
you can to left now this ship Hapci
if you liked the tour you can give me now
some Hungarian money
We will stop now, you can go to casino,
bye-bye, arrivederci,
I hope you enjoyed the sightseeing tour,
auf wiedersehen, bonne nuit!
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side,
Hello tourist on the right side,
Hello tourist on the left side
x2
Ez a nap más mint a többi, ezt te is jól tudod
Másként kelt fel reggel a nap és másként járt a hold
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot
Kívánjuk, hogy legyen még sok ilyen szép napod
Megint egy évvel öregebb lettél, s bölcsebb is talán
Őrizd meg az emlékeid, s légy nagyon vidám
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot...
Tavasz után eljön a nyár és ősz után a tél
De minden évben eljön a nap, amikor születtél
Köszöntünk hát téged, ha már így együtt vagyunk
S ajándékul fogadd el vidám kis dalunk
Boldog, boldog, boldog születésnapot...
Boldog, boldog, boldog születésnapot...
Nem jöttél túl korán
De időm az volt,
Nagy komám lett
És ültünk büfékben,
Várva reád
Egymás hátát ütve,
Italokat küldve
Múltját sem sejtő,
Kékruhás nőknek
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Nem kezdtünk nagyon bele
Semmibe, jössz úgyis te
És minek is bármit is
E kis időre
És aztán nem jötté'
Átgyúrtuk életté
Idő komámmal
Ez üldögélést
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én
Végül is mindegy is
Tudtam, hogy nem is jössz
Este csillag voltál
Nappal meg fecske
Minden föld bevetve
Minden nő rendbe
Na, ezt hagyom itt neked
Te csillag vagy fecske!
Maradj otthon, nézzél TV-t
Töksötét vonatokat mutat minden csatorna
Mennek utas nincs egy se
Csak a büfékocsiban állnak (részegen)
Ketten, amelyik rosszul van az vagyok én
Kár, hogy most mutatnak az elébb még
Istent dicsértem én (részegen...)
A szemed tiszta kék tó, a mosolyod napsugár,
Ajkadon ezer csillag vidám táncot jár,
Szőke hajadon a holdfény pihen,
A szemöldököd meg nem tom' milyen
Égi objektumhoz hasonlíthatnám.
Gömbölyű válladra szállván boldog az esti szél
Karcsú derekad minden nádszál megirigyelhetné.
Ez egyszerűen félelmetes,
Hogy rajtad minden tökéletes
A hosszú lábaidról már nem is szólva.
Mindezt szem előtt tartván nem vitatható,
Hogy a Hófehérke hozzád képest göthös bányaló.
Tükröm-tükröm, mondd meg bátran,
Ki a legszebb most Európában?
Nincsen semmi kétség, hogy
A Barbi, a plasztiktündér,
Barbi, a mini szexideál,
Barbi, úgy szeretünk téged,
Barbi, Jonatenplan
Szép vagy, szép vagy, szebb a napnál, de
nincs oly pillanat,
hogy ne nyugtalanítana engemet egy
szörnyű gondolat
azt hiszem csak egyszer kéne
szóra nyitni a szád,
és kiderülne, hogy a betonéval azonos az
intelligenciád
Óó Barbi, te plasztiktündér,
Barbi, te mini szexideál,
Barbi, úgy szeretünk téged,
Barbi, Jonatenplan
Barbi mezőn barbi szagot áraszt
Sok-sok barbi virág
Barbi színben pompázik az
Egész barbi-világ.
Barbi mama barbi suliba
Hordja barbi fiát, hol
Barbi tanárok tanítják a
Barbiológiát,
És ha nem jön közbe semmiféle
Komplikáció,
A barbigenerációval betetőzik az
Evolúció
Refrén
Barbi, szeretünk téged,
Barbi, úgy szeretünk, úgy.
Barbi, téged úgy szeretünk,
Barbi, szeretünk, úgy mi.
Egy kérésem azért volna,
Talán meglepő.
Hamár az életben mindenhol ott vagy, legalább
Álmomban ne gyere elő!
Óó, Barbi!
A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz, akarsz-e játszani?
Akarsz, akarsz-e játszani?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Akarsz, akarsz-e játszani?
Akarsz, akarsz-e játszani?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
Akarsz, akarsz-e játszani?
Akarsz, akarsz-e játszani?
Úgy érkeztünk mindannyian, hogy nem volt szavunk
Egyikünk sem kérte, mégis mind itt vagyunk
Piciny magból kikeltünk, mint nyíló virág
Ahány ember annyiféle csodálatos világ
Kisgyermekként tükörbe nézve magunkra ismerünk
De gyakran felnőttként se tudjuk, hogy mit miért teszünk
Megpróbáljuk megérteni a természet szavát
De ahány ember annyiféle titokzatos világ
Mindannyian mások vagyunk
Bár egyben-másban hasonlítunk
Mindannyian mások vagyunk
Még jó, hogy van néhány közös dalunk
Mindannyian vágyakozunk, hogy boldogok legyünk
De nem tudjuk, hogy honnan jöttünk, s hová érkezünk
A lelkünk mélyén őrzi titkát a kék virág
Ahány ember annyiféle csodálatos világ
Mindannyian mások vagyunk
Bár egyben-másban hasonlítunk
Mindannyian mások vagyunk
Még jó, hogy van néhány közös dalunk
Ezen a földön mindannyian látogatók vagyunk
S Ha elmegyünk magunk után, ki tudja, mit hagyunk
Tanítsuk meg gyermekeinknek a szeretet dalát
Ahány ember annyiféle csodálatos világ
Mindannyian mások vagyunk
Bár egyben-másban hasonlítunk
Mindannyian mások vagyunk
Még jó, hogy van néhány közös dalunk (×2)
Olyan ő, hogy megáll
A szívem kalapál
Mégis olyan ember
Hogyha kell, odébbáll
Ő az úton merre jár
Abban nincsen rendszer
Kimerít, makacs és
Szemérmetlen is
Én vele nem beszélek
Hogyha kellek, ölelj át
Add a szíved, add a szád
És én utolérlek
Nézd, ez az érzés más!
Ugye te is akarod?
Ez a rendbontás
Most olyan édes
Hogy egy élet
Kevés lenne rá
Csak a baj, csak a bú
De ma senki szomorú
Nincsen körülöttem
Csak te lépkedsz fel-alá
Azt tedd ide, ezt meg rá...
Gyere ide szépen!
Jönnék én, ha te lennél
Az, kit nékem fújt a szél
Inkább itt megvárom
Míg a kezed táncra kér
És e tánchoz hű legyél
És én veled járom!
Nézd, ez az érzés más!
Ugye te is akarod?
Ez a rendbontás
Most olyan édes
Hogy egy élet
Kevés lenne rá
Szédít, csak játszik énvelem!
Szédít, játsszál még nekem
S én kiheverem!
Nézd, ez az érzés más!
Ugye te is akarod?
Ez a rendbontás
Most olyan édes
Hogy egy élet
Kevés lenne rá
Almost Heaven, West Virginia,
Blue Ridge Mountains, Shenandoah River.
Life is old there, older than the trees,
younger than the mountains, growin'
like a breeze.
Country Roads, take me home,
to the place I belong
West Virginia, mountain mama, take me home,
country roads.
All my memories gather 'round her,
miner's lady, stranger to blue water.
Dark and dusty, painted on the sky,
misty taste of moonshine, teardrop in my eye.
Country Roads, take me home,
to the place I belong
West Virginia, mountain mama,
take me home, country roads.
I hear her voice, in the mornin' hour she calls me.
The radio reminds me of my home far away.
And drivin' down the road I get a feelin' that I should have been home
yesterday, yesterday.
Country Roads, take me home,
to the place I belong
West Virginia, mountain mama,
take me home, country roads. (×2)
Nem volt a Szása
Egy moszkvai nagy dáma
Nem volt a Szása
Csak egy kis cigányleány.
/: Nagy Oroszországban
A vad Ural aljában
Vitte kopott trojkáján
Egy cigánykaraván. :/
Szergej dalára víg
Táncot jár a Szása
Szergej virága díszlik
Dús barna haján.
/: Csodás május éjen
Az erdő sűrűjében
Csókot kér a legény s
Csókra csókot ád a lány. :/
Egyszer csak vége lett
A dalnak és a táncnak
Elvitte őt erővel
Egy kozák legény.
/: Hites feleségnek
és törvényes cselédnek
álmaiban él csupán
Az erdei legény. :/
Sápadt a Szása
és búsan jár a házban
Unott minden éjszakája
Unott nappala
/: De ha Szergej eljő
Hogy Szása hív az erdő
újra ő a legvidámabb
S a legboldogabb. :/
Nagy esők jönnek és elindulok, elmegyek innen messze,
A 67-es úton várhatsz rám dideregve.
Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem.
Veszélyes út amin jársz, veszélyes út amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Nagy esők jönnek és itt maradok, itt maradok örökre,
A 67-es út mellett, az árok parton ülve
Nyár éjszakán, ha nem jövök, esik az eső és mennydörög,
A csillagokkal, ha szédülök, esik az eső és nem találsz rám.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Csillagok, csillagok mondjátok el nekem,
Merre jár, hol lehet most a kedvesem,
Veszélyes út, amin jársz, veszélyes út, amin járok,
Egyszer te is hazatalálsz, egyszer én is hazatalálok.
Az esőt felszárítani úgysem tudod.
A szelet megfordítani úgysem tudod .
Ujjaid közt a kor, úgy száll, mint szürke por,
és a perc hordja el.
Azért vannak a jó barátok, hogy a rég elvesztett álmot
visszahozzák néked majd egy szép napon.
Azért vannak a jóbarátok, hogy az eltűnt boldogságot
visszaidézzék egy fázós alkonyon.
Az álmot meg nem álmodni úgysem tudod.
Az érzést elhallgattatni úgysem tudod.
Ujjaid közt a kor, úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el.
Most olyan könnyű minden
Szinte csak a semmi tart
A kutyákat elengedtem
És a forgószél elvitte a vihart
Alattunk a tenger
Szemben a nap zuhan
Nyeljük a csíkokat
És a világ pajkos szellőként suhan
Tékozló angyal a magasban
Böffent nincs baj, nincs haragban senkivel
G dúrban zúgják a fákon a kabócák
Hogy láss csodát, láss ezer csodát
Láss ezer csodát
Éhes pupillákkal
Vállamra ördög ül
Ballal elpöckölöm
Az élet jobb híján egyedül
Autó egy szerpentinen
Mely ki tudja merre tart
Kócos kis romantika
Tejfogával a szívembe mart
Tékozló angyal a magasban…
When Israel was in Egypt's land
Let my people go
Oppressed so hard they could not stand
Let my people go
Go down, Moses
Way down in Egypt's land
Tell old Pharaoh
Let my people go
No more shall they in bondage toil
Let my people go
But let them come with Egypt's spoil
Let my people go
Go down, Moses…
The Lord told Moses what to do,
Let my people go,
to lead the Hebrew children through,
Let my people go.
Go down, Moses…
As Israel stood by the waterside,
Let my people go,
at God's command it did divide,
Let my people go.
Go down, Moses…
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott
hazafelé menet?
A gyepre éppen langy sötétség szállott,
mint bársony-permeteg
és lábom alatt álmatlan forogtak,
ütött gyermekként csendesen morogtak
a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok
a város peremén.
Az őszi szél köztük vigyázva botlott.
A hűvös televény
a lámpák felé lesett gyanakvóan;
vadkácsa riadt hápogva a tóban,
amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti,
e táj oly elhagyott.
S im váratlan előbukkant egy férfi,
de tovább baktatott.
Utána néztem. Kifoszthatna engem,
hisz védekezni nincsen semmi kedvem,
mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak
- anyám ott született -
az eleven jog fájáról lehulltak,
mint itt e levelek
s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse,
mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse
s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet.
Pedig hát engemet
sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek,
mint apró gyermeket,
ki ugrott volna egy jó szóra nyomban.
Én tudtam - messze anyám, rokonom van,
ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!